A betegség elnevezésével sokféleképpen találkozhatunk. Csecsemő- és gyermekkorban atópiás dermatitisznek, endogén ekcémának és neurodermitisznek nevezik, a felnőttkori formákat az egységesebb ekcéma névvel illetik.

Mi okozza?

A betegség háttere igen összetett, éppen ezért sokféle elképzelés született, és nagyon nehéz pontosan megmondani, hogy egy adott esetben mi a kiváltóok. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy veleszületett hajlamon lapuló bőrgyulladásról van szó, mely különböző kiváltó mechanizmusokra gyakran visszatér, eltérő súlyossággal.

Ez a betegség sem új keletű, már a görögök is leírják a „viszkető” bőrbetegséget, és a típusos alsó szemhéj alatti redőt. A betegek családjában igen jellemzően nagyobb az allergiás megbetegedések száma. Minél közelebbi családtagunk beteg, és minél több a beteg a családban, annál valószínűbb, hogy a gyermekeknek is ki fog alakulni valamilyen allergiája. Bizonyos mértékig arra is lehet következtetni a gyermekkorban ismétlődő állapotromlások alapján, hogy súlyos vagy kevésbé súlyos ekcéma jelentkezike majd felnőttkorban.

Jellemző tünetek

Akut tünetek esetén kerek, élénkvörös, kiemelkedő, viszkető göbcsékből álló bőrjelenséget láthatunk; hosszabb ideig fennálló folyamat során a száraz, viszkető, enyhén megvastagodott bőr elveszti puhaságát, tapintása durva lesz. A gyulladásosan megvastagodott bőr felszíne a viszketésvakarás miatt fénylik, helyenként sérül. Az ekcéma testtájanként másmás képet mutat.

A viszketés, a bőrszárazság különösen a téli hónapokban jelentős, amikor kisebb a páratartalom és hiányzik, illetve vékonyabb a bőrvédő zsírokat és fehérjéket tartalmazó bőrréteg, amely természetes vízkötő. Ennek hiányában a bőr könnyen kiszárad, berepedezik, a viszketés, dörzsölés kaput nyit a legkülönfélébb baktériumok, vírusok számára.

Ugyanazon klinikai tünetek egyes életkorokban másmás testrészen jelentkeznek. Így újszülött korban az arcon, a törzsön láthatók a tünetek, a későbbiekben viszont a hajlatokra korlátozódik a bőrgyulladás.

 Lehetséges a gyógyulás?

A csecsemőés gyermekkori formák egy része kinőhető, a felnőttkorban előforduló esetek súlyossága pedig igen különböző. Meghatározott életmódbeli korlátozások betartásával a jó, illetve panaszmenetes állapot fenntartható, a tünetmentes időszakok meghosszabbíthatók. A panaszok fellángolása esetén hasznos felkeresni szakorvost, mert sokszor a már jól ismert és bevált kezelési módokon is érdemes változtatni, bizonyos esetekben pedig (pl. felülfertőződés esetén) kifejezetten árthatunk, ha a korábban bevált, jónak hitt kezelést folytatjuk.